A negyedik lelőtt gép Mokliste mellett kapott találatot és kigyulladt. A pilóta William Hopman hadnagy sikeresen kényszerleszállt és kijutott az égő gépből, kisebb égési sebeket szerezve. Helyiek adtak neki élelmet és átadták a partizánoknak, akik Szófiába vitték és onnan október 29-én tért vissza Olaszországba. Magával vitte Bill Church dögcéduláját, akit partizánok temettek el. A következő nap visszatértek Jugoszlávia fölé és alacsonytámadás intéztek a kovini reptér ellen, ahol felfedeztek egy nagy csapat Ju 87-est, amik közül jelentésük szerint 21-et megsemmisítettek. Néhány további egy és kétmotoros vadász és bombázógép állt még a reptéren, ezeket is szétlőtték. Három P–38-as egy másik reptérbe botlott Bavaniste mellett és felfedezett jó pár álcázott Ju 52-est. Négy rácsapás után jelentésük szerint legalább 10-et megsemmisítettek. Veszteséget nem szenvedtek. (1)

Újabb, nagyobb számú L-modell érkezett a J-k mellé. A néhány még megmaradt G verziójú gépet már csak kiképzési feladatokra használták. Az L verzió főbb különbsége a korábbiaktól, hogy felszerelték zuhanóféklapokkal és szervorásegítéses csűrőkkel. Új pilóták is nagy számban érkeztek, hogy felváltsák a bevetési turnusuk végére érőket. Valójában olyan sok új váltópilóta érkezett, hogy várniuk kellett akár heteket is, hogy bevetésre mehessenek. Ez elég nagy kontraszt, ahhoz képest, hogy alig egy évvel korábban Észak-Afrikában még szűkében voltak mind a gépeknek, mind a pilótáknak. A rookie hibák is gyakoriak voltak az újaknál. Többen meghaltak vagy megsebesültek még a harci bevetések kezdete előtt. (2)

A hónap során hosszú távú kísérőbevetéseket repültek Németországtól Görögországig. München, Belgrád és Budapest volt a rendszeres célja a bombázóknak. Szeptember második felében a szövetséges erők áttörték a Gót vonalat Rimininél és a németek megkezdték a visszavonulást északabbra. Októberben a rossz idő korlátozta a bevetéseket, csak 17-re került sor. A legjelentősebb bevetésre 6-án került sor egy német reptér ellen Szaloniki mellett. Ez egy 4 és fél órás bevetés volt, közel 1000 mérföldet repültek. 35 Lightning repült rá a reptérre és szétlőttek 18 gépet, 9-et megrongáltak. Egy kis hajót is megsemmisítettek, ami egy légvédelmi üteggel volt felszerelve. A légvédelem erős volt, öt pilótát lőttek le, akikből csak ketten estek hadifogságba, miután kiugrottak gépükből a Szaloniki öböl felett. (3)

13-án a Blechhammert támadó B–24-esek kísérése után, visszaúton megtámadták a szombathelyi repteret. Legalább egy tucat gépet szétlőttek vagy megrongáltak, veszteséget nem szenvedtek. (4) A repteret 11:50-kor érte támadás, amit 13 db P–38-as hajtott végre. Hat rácsapásban megsemmisítettek három Bf 109-et, egy Ju 52-est, egy He 111-est, négy Ju 88-ast, illetve 3 nem azonosított gépet, további 10-et pedig megrongáltak. Néhány perccel később 8 Lightning a váti repteret lőtte végig, ahol 3 gépet semmisítettek meg. Egy pilóta nem tért vissza a bevetésről. (5)

Október 22-én két P–38-as összeütközött a reptér fölött nagyobb magasságban. Mindkét pilóta kiugrott és megmenekült, a roncsok viszont a bázis területén értek földet, de senki nem sérült meg. Öt pilóta tért vissza fogságból. Október folyamán megint nem volt légiharc, az a szóbeszéd terjedt, hogy a háborúnak hamarosan vége és a 14. FG át lesz vezényelve a csendes-óceáni hadszíntérre. A nedves, hideg időjárás valamelyest javult Novemberben, 29 bevetést repültek. Ezek közül három során alucsíkokat szórtak a bombázófolyam előtt a légvédelem elvakítására. Új bombázómódszer is alkalmazásra került az úgynevezett Droop Snoot P–38 bevetésével. A Lightning orr részét módosították, felszereltek egy üveg orr részt, illetve helyet csináltak, hogy egy bombázótiszt is be tudjon feküdni, aki a bombavetést irányította. November 1-jén a Bécs környéki kísérőbevetés unalomba fordult ezért a Lightningok lesüllyedtek, hogy alacsonytámadást indítsanak bármilyen katonai célpont ellen amit találnak. Kilőttek kilenc mozdonyt és pár trénkocsit, eközben veszteséget nem szenvedtek. Egy pilóta hadifogságba esett Magyarországon, kettő sérült géppel ugyan, de visszatért a bázisra. (6)

15-én Jugoszlávia északnyugati részén alacsonytámadás közben két gépet lőtt le a légvédelem. Grumbles őrnagy és Welch főhadnagy életüket vesztették. Welch főhadnagynak csak 1 bevetés kellett volna az 50-hez. A 14. FG csatlakozott a 82. FG-hez egy Droop Snoot bevetésre. Egy útkereszteződést bombáztak Jugoszláviában. A bombázás sikerrel végződött, de a vadászpilóták szállítópilótának érezték magukat (A-ból B-be kellett eljutni, azonos magasságon, majd kioldani egy meghatározott jelre a bombát, semmi „vadászpilótás” nem volt benne). (7)

November 17-én kísérés Bécs fölé, a visszaúton egy pilóta üzemanyaghiány miatt Jugoszlávia felett kiugrott a gépéből. Partizánok segítségével jutott vissza Bariba 1944. december 4-én. November 22-én München volt a bombázók célpontja. A 14. FG 26000 lábon repülve három ellenséges gépet észlelt, amiknek nem volt propellere. Későbbi azonosítás alapján két Me 262-es és egy Me 163-ast láttak. A Lightning-ek ledobták a póttankjaikat és ráfordultak az ellenségre. Nem jutottak elég közel a tűzmegnyitáshoz. A Me 262-esek kétszer csaptak rá a vadászokra, de találatot nem értek el. Egy 90 fokos forduló a felhőkön keresztül és az egyik P–38 eltűnt. Csak a háború után derült ki, hogy a JG 7 egyik Me 262-ese lőtte le.

November 26-án vett részt három hónap után újra légiharcban az egység. Egy reptér alacsonytámadására kaptak parancsot Seregélyes mellett. Amikor alacsony magasságban megközelítették a repteret számos ellenséges gépet láttak a reptér felé közeledni. A 37. FS biztosítása mellett a 48. és 49. FS azonnal megtámadta a most már ritkának számító légi célpontokat, amiket Ju 87 és Bf 109-esként azonosítottak. Hét gépet lelőttek, illetve egy kis katonai szállítógépet is a közelben. A reptér légvédelmi egységei négy P–38-ast lőttek le, a pilótáik életüket vesztették. (8) Valójában 39 db P–38 a börgöndi repteret támadta meg aminek erős légvédelme volt. A Ligtningokat az első rácsapás közben olyan erős légvédelmi tűz fogadta, hogy néhány rövid sorozat kilövése után, inkább elhagyták a reptér légterét. Rövid tépelődés után úgy döntöttek, hogy ezt a repteret majd máskor támadják meg és inkább megbénítják a reptér környékén a közúti és vasúti forgalmat. Ezen alacsonytámadások közben észrevettek és megtámadták a reptér felé közelítő ellenséges gépeket, hat Ju 87-est, három Ju 52-est és egy Bf 109-est. Lelőtték a hat Stukát és a Bf 109-est, majd Tab közelében egy egymotoros utaskabinos gépet is, ami hamarosan egy domb oldalában kényszerleszállást végzett. A 49. FS parancsnokát William H. Edwards századost és kísérőjét Pusztaszabolcstól nyugatra látták utoljára, George W. Baird fhdgy. gépe égő motorral Martonvásár-Baracska között lezuhant. Lawrence Goffena rádión közölte, hogy ellőttek egy kétméteres darabot a szárnyából és kiugrik, jelentése szerint ekkor Berhida térségében volt. (9)

Baird fhdgy. gépének roncsait csak részben szállították el a háború folyamán. 2010-ben Kocsis László, Mohos Nándor és Ozsvát Zoltán több darabot is talált a roncsból, pl. egy nagyméretű szárnydarabot és a pilóta felszerelésének darabjait is, ami azt bizonyítja, hogy a pilóta nem hagyta el a zuhanó gépet. (10)

1944 decemberében 52 bevetést repültek közel 1000 géppel. 49 volt kísérőbevetés, de a visszaúton a parancsnokok belátása szerint alacsonytámadást is indíthattak. A stratégia célok elsősorban az olajipar és a szállítmányozás volt, jellemzően Németország, Ausztria és észak-Olaszországban. Nem volt több hosszú távú bevetés Franciaország és Görögország fölé. A német csapatok minden fronton visszavonulásban voltak hazai földre. Az orosz csapatok megadásra kényszerítették Bulgáriát és október végén Belgrád is felszabadult. December 2-án fegyveres felderítés Zágráb térségébe, Tom Whitehouse alez. lelőtt egy Ju 88-at. 6-án B–24-eseket kísértek Csehszlovákia fölé, kb. 15 Bf 109-es támadta meg a köteléket, akik közül egynek a lelövését jelentették. 9-én egy fotófelderítőt kísértek München közelében, amikor Me 262-eseket észleltek, de egy rövid lövésváltáson kívül más eredmény nem született. 10-én Brux volt a bombázok célpontja. Az idő nagyon rossz volt a bombázókat vissza is hívták, de a kíséret nem kapta meg az üzenetet. A 36 Lightning rajokra vált szét, hogy össze ne ütközzenek és miután nem találták a bombázókat, külön-külön tértek vissza a bázisra.

17-én 30 gépes bevetésen kísértek bombázókat Németország déli részére. Nem találkoztak ellenséges géppel, de a radarvezérelt légvédelem lelőtt egy 21000 lábon repülő Lightningot, a pilóta hadifogságba esett. (11) Az Adriai-tenger felett motorhiba miatt az egyik pilóta kiugrott gépéből. Szerencséjére hamarosan kimentették és Vis szigetére vitték, ahonnan pár nap múlva visszatért a bázisra. Még ugyanezen a napon egy másik egység találkozott egy nagyobb csapat Fw 190-nel és Bf 109-cel az Odertal finomító közelében. 4/1/5 győzelmet jelentettek, két gép elvesztése ellenében. Az egyiküket valószínűleg egy Mustang lőtte le miközben ugyanazt a német gépet támadták, a másikuk hadifogságba esett. Tom Whitehouse alez. későn szállt fel és nem tudta megtalálni az egységét, ezért alacsonytámadást indított néhány vonat ellen. Eközben megtámadta két Bf 109-es. Az egyiket lelőtte a másik visszavonult. Ez volt az utolsó ellenséggel való találkozás a hónapban. (12)

1. Lambert, John W. – The 14th Fighter Group in World War II, 108. o.
2. Uo. 109. o.
3. Uo. 110. o.
4. Uo. 111. o.
5. Pataky-Rozsos-Sárhidai – Légi Háború Magyarország fölött II. 201. o.
6. Uo. 111. o.
7. Uo. 114. o.
8. Uo. 116. o.
9. Pataky-Rozsos-Sárhidai – Légi Háború Magyarország fölött II. 208. o.
10. Aranysas 2014/8, 79-79. o.
11. Lambert, John W. – The 14th Fighter Group in World War II, 117. o.
12. Uo. 118. o.

A vasutak megdolgozása

1945 januárjában 29 harci bevetés alatt nem került sor légiharcra. Valójában az egész 15. AAF nem jegyzett fel egy tucatnál több győzelmet. A német repülőgépgyártás számai folyamatosan emelkedtek 1944 második félévében, de a pilótautánpótlás nem tudta követni a veszteségeket. Kesselring földi csapatai harcolva vonultak vissza a Pó-völgyében. A szövetséges taktikai repülőszázadok a szűk frontot és az ellenséges hátországot is tudták nagy erőkkel támadni. A cél az volt, hogy megbénítsák a szállítóútvonalakat, hogy a német csapatokat ne tudják átcsoportosítani a nyugati vagy keleti frontra. A 15. AAF feladatai között volt, hogy segítsék e célok elérését a hátsóbb területen lévő kommunikációs összeköttetések és közúti vasúti célok támadásával. Támadniuk kellett a Brenner-hágón folyó szállítási útvonalakat is. (1)

A szokásos kísérőbevetések mellett részt vettek Droop Snoot bevetéseken is. A 82. FG segítségével január 4-én 55 P–38-as bombázott egy vasúti hidat Cismon közelében Olaszországban. A bombázás 15000 láb magasból történt és későbbi elemzések kimutatták, hogy ebből a magasságból nehéz megfelelően eltalálni a célt. A légvédelem a nagyobb magasság ellenére is okozott veszteséget. A 37. FS-t vezető George Wightman szds. gépét eltalálta egy 88-as lövedék és a gép egész hátsó része leszakadt. A pilóta elhagyta a gépét, de az ejtőernyője nem nyílt ki. Január 11-én két gyakorlórepülésen lévő gépnek egymástól függetlenül kigyulladt a hajtóműve. Az egyik pilóta sikeres elhagyta az égő gépét, de a másikuk életét vesztette. Január 20-án B–24 kísérési feladat Linz fölé. Miután a bombázók elvégezték a feladatukat, a vadászok alacsonytámadták a forgalmat Villach közelében. Egy P–38-as kigyulladt és lezuhant, a pilóta hadifogságba esett. Egy másik gép műszaki hiba miatt korábban visszafordult és miután belesüllyedt az alacsony felhőzetbe, abból nem látták kijönni. Cook hdgy. a 48. FS pilótája eltűnt. Január 21-én bevetés Ausztria fölött, veszteség egy pilóta, aki hadifogságba esett. Január utolsó napján újabb gépet lőtt le a német légvédelem Ausztria déli része felett. A pilóta életét vesztette. Februárban 47 bevetést repültek közel 1000 gép bevetésével. A kísérőbevetések célpontjai ezúttal is a szokásos mélyebben fekvő célpontok voltak, Regensburg, München és Augsburg Németországban, Linz és Bécs Ausztriában. Csak egy tervezett zuhanóbombázó bevetést és három alacsonytámadót repültek, de kilenc esetben támadtak földi célpontokat kísérőbevetések után. (2)

Február 8-án miután a bombázók kísérését teljesítették, vasúti célpontokat támadtak. Eközben Bach hdgy. meglátott 8 kétfedelű gyakorlógépet. 2/1/1 győzelmet jelentett. Ugyanezen a napon Ybbs mellett alacsonytámadás során két gépet lőtt le a német légvédelem. Kyle Pinney szds. és Fred Branscombe hdgy. életüket vesztették. Pinney szds.-nak ez volt a második bevetési turnusa. Az elsőt B–24-es bombázópilótaként teljesítette, utána önként jelentkezett vadászpilótának. Új egységénél ez volt a negyedik bevetése. Ugyancsak ezen a napon egy felderítőgép biztosító raját megtámadta két Me 262-es. A sugárhajtásúak egyszer rácsaptak a kötelékre, de nem értek el találatot, ahogy a rájuk forduló Lightningok sem. Majd jött még két Me 262-es, akiknek sikerült az egyik Lightningot eltalálni, de az visszatért a bázisra és egy működő motorral kényszerleszállást hajtott végre. Új P–38L gépek érkeztek február 15-én. Az egyikük egy leborítás után becsapódott a földbe. A fiatal pilóta, aki még nem repült harci bevetést, életét vesztette. 16-án újabb alacsonytámadást repültek a kísérőbevetés végeztével vasúti célpontok ellen. Veszteségük egy gép, a pilóta életét vesztette. A hónap végéig még több eredményes alacsonytámadó bevetést is repültek, a veszteségük további két gép és pilótáik voltak. A hónapban Jim Ribb szds. és Berill Boatman szds. visszatértek a 49. FS-hez egy második bevetési turnusra, illetve John Meidinger is újfent csatlakozott a 48. FS-hez. Március nem hozott nagy változást a bevetésekben. Kísérőbevetések, majd utána alacsonytámadás földi célpontok ellen. 48 bevetést repültek, 1136 gép bevetésével. Március 1-jén kísérőbevetés majd alacsonytámadás. Veszteség egy gép és pilótája. (3)

Bevetések Linz, Bécsújhely és Maribor célponttal, szokásos rutinnal, biztosítás majd alacsonytámadás. A légvédelem nem volt túl erős, ellenséges géppel nem találkoztak. 10-én egy P–38 kigyulladt, a pilótának ki kellett ugrania az Adriai tenger felett és a mentőegységek nem találták meg később. Campbell ezrd. teljesítette a feladatát, mint osztályparancsnok, helyét Tom Whitehouse alez. vette át. 16-án az osztály rekordhosszú kísérőbevetést repült. A nehézbombázók célja egy olajfinomító volt Florisdorfban. Ellenséges repülővel nem találkoztak, a kísérés után jött a szokásos alacsonytámadás. Néhányan hat és fél óránál is több időt töltöttek a levegőben, de ennek ellenére veszteség nem volt. 18-án zuhanóbombázó bevetés egy vasúti híd ellen Varasdin közelében. A nemrég második turnusát kezdő John Meidinger szds.-t eltalálták és lezuhant. Ez csak a harmadik bevetése volt visszatérte után. Egy további gépet is lelőtt a légvédelem, a pilóta életét vesztette. 19-én újabb hosszú bevetés következett. A bombázok a landshuti rendezőpályaudvart támadták Németországban. Néhány P–38 hét és fél órát töltött a levegőben. (4)

21-én a magyar-jugoszláv határ mellett a 48. FS belefutott néhány Jak-ba. Brezas szds. és a többi amerikai gép billegtetett, hogy jelezze, nem ellenségek, de ennek ellenére az egyik szovjet Jak rájuk lőtt. Nem találta el a P–38-ast, de egy zuhanás-felhúzás után újra próbálkozott újfent sikertelenül. Az amerikaiak nem várták meg a következő próbálkozást, hanem teljes gázt adtak és elhagyták a helyszínt. Egyesek szerint a hivatalos jelentésben szereplő leírtakkal ellentétben Brezas szds. kilőtt néhány lövedéket az orosz gépek felé. Az eset valószínűleg hibás azonosításból adódott. Mindazonáltal egy másik osztály P–38-asai novemberben alacsonytámadtak egy szovjet gépesített egységet Jugoszláviában. Ezután a P–38-ak gyanússá válhattak az orosz repülők szemében. Szövetséges összekötő tisztek azonnal megpróbálták megértetni a szovjetekkel, hogy ez csak véletlen támadás volt. Ettől függetlenül az incidensek a szovjet és amerikai repülők között a háború végéig folytatódtak. Március 22-én mélyen behatoltak a birodalom légterébe bombázókat kísérve és az egész háború leghosszabb bevetését repülve. A célpont a Ruhland olajfinomító volt Berlintől délre. Néhány gép légiharcba keveredett két agresszívan támadó Fw 190-el. Az egyik sérülten, füstölögve zuhanni kezdett, de a becsapódás nem lett megfigyelve. A másikat egy reptér fölött alacsony magasságon lelőtték. A hosszú bevetés és a reptér erős légvédelmi tüze ellenére, minden P–38 visszatért. A hónap vége felé, találkoztak angol Mosquito felderítőkkel, szovjet Jakokkal repültek kötelékben, illetve Jugoszláv felségjelű gépeket is láttak. Úgy tűnt a légtér tele van repülőkkel minden nációból, kivéve a Luftwaffét. (5)

1. Lambert, John W. – The 14th Fighter Group in World War II, 119. o.
2. Uo. 120. o.
3. Uo. 122. o.
4. Uo. 123. o.
5. Uo. 124. o.

Végjáték

1945 áprilisában már mindenki számára világos volt, hogy hamarosan vége a háborúnak, kivéve Adolf Hitlert. Németország védelme az összeomlás szélére került. A szövetséges csapatok átkeltek a Rajnán, a szovjet hadsereg közeledett Berlinhez. A Luftwaffénak nem volt már üzemanyaga és elfogytak a bevethető pilótái is. A 15. AAF számára viszont a stratégiai célok fogytak el. Az erejüket a Brenner-hágó támadására és a földi csapatok támogatására koncentrálták. Olaszország felett a bombázók kíséret nélkül repülték a bevetéseiket, mert már egyáltalán nem voltak ellenséges erők abban a térségben. Felszabadulva a kísérő feladatok terhe alól, a 14. FG folytatta a német szállítási és kommunikációs vonalak támadását, kiegészítve a földi csapatok támogatásával. Áprilisban a 14. FG repült 67 bevetést 1241 gép bevetésével. Vesztettek 15 P–38-at és néhány pilótát. (1)

Április 1-jén ausztriai kísérőbevetés után, Bécstől keletre alacsonytámadás közben 10 Jakkal találkoztak. Egyik Jak támadóhelyzetbe akart kerülni, de a megtámadott P–38 kilőtt egy figyelmeztető sorozatot és a támadás elmaradt. Az 1. FG pilótái is beszámoltak hasonló esetekről. A következő napon egy alacsonytámadó egység szintén találkozott szovjet repülőkkel, MiG és Iljusin gépekként azonosították őket. Rövid fordulózás után a szovjetek felismerték az amerikai jelzéseket és nem támadtak tovább. Ugyanezen a napon Mike Brezas szds.-t eltalálta a német légvédelem és a bal hajtóműve leállt. Brezas tudta, hogy így nem fog visszaérni Olaszországba, ezért a szovjetek által megszállt terület felé fordult, hogy ne essen hadifogságba. Célja Románia volt. Egy hónappal később, amikor Brezas visszatért, elmondta, hogy a kényszerleszállás után a szovjet pilóták megvendégelték és jól bántak vele. Aztán a szovjet hadsereg berakta egy börtöncellába, ahol nem tudott felállni vagy lefeküdni és a saját ürülékében kellett ülnie napokig, egy őr folyamatos felügyelete mellett. Amikor végre hazaszállították, kiderült, hogy tetves és bolhás lett és nyílt sebei is keletkeztek. Tetvetleníteni kellett mielőtt visszatérhetett a századához. Brezasnak és a bajtársainak nehéz volt megérteniük a szovjetek gyanakvó paranoiáját, ami hasonló tettekre késztette őket a szövetségeseikkel szemben. Április 4-én újra Me 262-esek támadták meg az F–5-ös felderítő kíséretét. Az egyik P–38 hátsó része leszakadt és a gép dugóhúzóba esett. A pilótának sikerült kiugrania és hadifogságba esett. Április 5. és 10. között alacsonytámadó bevetéseket repültek Olaszország északi és Ausztria déli része felett. Veszteség nem volt. 11-én a München-Salzburg vasúti folyosót támadták, egy gépet lelőtt a légvédelem, a pilóta, Harold Hoover szds. életét vesztette. Kb. 30 perccel később a 37. FS éppen újra kötelékbe állt egy alacsonytámadás után 2000 láb magasságban, amikor két Fw 190-es támadta mg őket. A századot vezető Robert Whitehead fhdgy. gépe találatot kapott és égve a földbe csapódott, a százados életét vesztette. A támadó gépen Whitehead kísérője találatokat ért el és látta a pilótát kiugrani. A másik Fw 190-es elmenekült. Ez volt a 14. FG utolsó légigyőzelme a háború során. A század többi része folytatta az alacsonytámadást. Eközben egy újabb gépet eltalált a légvédelem. Robert Thereiault fhdgy. jobb hajtóműve leállt, először a szovjet vonalakat akarta elérni, de miután sikerült magasságot gyűjtenie, inkább Zára felé indult egy kísérővel. A kísérője Archer hdgy. előrerepült, hogy leszállóhelyet keressen Glina közelében és közben elvesztette szem elől a főhadnagyot. Nem sokkal később hallotta Thereiault-ot a rádión, hogy a még működő hajtóművének az olajnyomása leesett és folyamatosan veszíti a magasságot, le kell tennie a gépet akármilyen lehetséges területen. Archer visszafordult, hogy megkeresse Thereiault-ot, de több üzenet nem jött tőle és nem látta hová szállt le. Robert Thereiault fhdgy-ot, 52 bevetéses veteránt soha nem találták meg. (2)

17-én öt Me 262-vel találkoztak Salzburg közelében, a rövid légiharc nem hozott eredményt egyik fél számára sem. A légvédelem viszont megrongált négy gépet, de mindegyik vissza tudott térni a bázisra. 19-én és 20-án vasúti létesítmények alacsonytámadása volt a feladat. Egy gépet és pilótát vesztettek 20-án felszállás közben (a pilóta túl korán húzta be a kerekeket és a gép „hasra esett”, a függesztett bomba darabokra robbantotta a gépet és őt is). 21-én újra alacsonytámadás München térségében. Egy gépet eltalált a légvédelem, a pilóta is megsebesült, de végül le tudott szállni Würzburgban. (3)

A 37. FS-t a bombázás után megtámadta néhány Me 262. Egy már korábban a flaktól sérült P–38-ast lelőttek, a pilóta életét vesztette. A 14. FG pilótái sokszor próbáltak lőhelyzetbe jutni a sugárhajtásúak mögött, de egyszer sem sikerült megfelelő pozícióba manőverezni. 22-én fegyveres felderítés volt a feladat az Alpoktól az Adriáig. 41 P–38 vett részt a bevetésben, 500 fontos bombákkal felszerelve, de elég kevés célpontot találtak. Úgy tűnt, hogy a vasúti közlekedés leállt, csak némi katonai forgalom volt a főutakon. Sok német jármű vöröskeresztes jelzést, viselt, ami gyanús volt, de nem támadták meg őket. A kézifegyvertűz viszont több helyen erős volt és ez veszteséget is okozott. Charles McIntire őrgy. Ficcarola közelében találatot kapott 300 láb magasságban és lezuhant. (4)

Egy másik gépet is lelőttek, de annak a pilótája még eljutott Veronáig, ahol sikeresen kényszerleszállt és hadifogságba esett. Nem sokkal később partizánok szabadították ki. 23-án újabb fegyveres felderítőbevetés a Badia-Verona szektorban. Egy gépet lelőtt a légvédelem, a pilóta hadifogságba esett. Április utolsó napjaiban a 14. FG repült kísérőbevetést Linz fölé, fotófelderítést Innsbruckba, utánpótlást szállító repülőgépek kíséretét és fegyveres felderítést a Pó-völgyében. Érdemleges célpontot nem találtak. Május 1-jén az osztály bombázókat biztosított egy Salzburg elleni bevetésen, majd 4-én egy fotófelderítőt kísértek. Ez volt az utolsó bevetésük. Veszteségük ezen a két bevetésen nem volt. Ezután fegyverszünet lépett életbe és május 8-án vége lett a háborúnak. A pilóták mehettek ahová akartak, a gépek teljesen fel voltak töltve üzemanyaggal és lőszerrel. Sokan elrepültek a korábbi harcok helyszíneire, a Pó-völgyébe, Jugoszlávia fölé, aztán Münchenből Regensburgba, hogy megnézzék milyen pusztítást okozott a bombázás. Az út ami a Brenner-hágón keresztül vezetett, tele volt roncs járművekkel, teherautókkal és vasúti kocsikkal. Néhány pilóta is visszatért ezekben a napokban a hadifogságból, pl Louis Benne. Michael Brezas 11-én jött vissza a szovjet vendégszeretetből. (5)

A háború véget ért, de a keserű Brezas még repült egy nem hivatalos bevetést. Az egyik nemrég érkezett pilótával kettesben felszálltak és az Adrián keresztül Ausztria felé indultak. Brezas megkérte a kísérőjét, hogy ellenőrizze a fegyvereit. Bécs fölött elkezdtek körözni és Brezas szólt a fiatal kísérőjének Tom Collinsnak, hogy figyeljen az ellenséges repülőkre. Collins azt hitte, hogy a németekre gondol és még jobban figyelt. Nem sokkal később Brezas figyelmeztetést kiáltott a rádióba, 'Négy gép 4 óránál, nagy sebességgel közelítenek és lőnek. Kitörés jobbra!' Kevesebb mint egy perccel később kettő, de lehet, hogy három szovjet gép lezuhant. Collins is kilőtt néhány lövedéket, de nem volt biztos benne, hogy bármit is eltalált. Mivel nem volt más gép a térségben rajtuk kívül, visszaindultak Trioloba. Leszállás után, Brezas kivette a filmet a fotógéppuskákból (a sajátjából és Collinséból is). Brezas megpróbálta kideríteni, hol tartották fogva Romániában, hátha sikerül találkozni valakivel a fogvatartói közül. Állítólag többször is visszarepült Bécs fölé, hogy még több oroszt keressen. Néhány nappal az ominózus bevetés után Brezas eltűnt és minden ceremónia nélkül hazaküldték. Majd megjelent a 48. FS-nél egy angol és egy amerikai tiszt, akik Brezas extra bevetései után érdeklődtek, de nem kaptak választ a század személyzetétől. A Győzelem-nap után sokakat előléptettek, kitüntettek, sok repülőgép és hajózó érkezett pótlásként. Az utánpótlásvonalak tele voltak, el kellett telni egy kis időnek, mire kiürültek. Az újonnan jöttek elkezdtek aggódni, hogy áthelyezik őket a csendes-óceáni hadszíntérre. A veteránok, főleg azok akik már az osztállyal voltak a kezdetek óta, elkezdtek csomagolni. A hadsereg egy pontrendszert állított fel, hogy eldöntse ki mehet haza. Ezt az alapján számolták ki, hogy ki mennyi időt szolgált, mennyi időt volt tengerentúli szolgálatban, stb. A mágikus szám a 85 volt. Néhány öregkatonának 125 pontja is összejött. A legöregebb öregkatona cím a 14. FG-ben Chris Stanton ftőrm.-nek járt, aki a 37. FS műszaki részlegében szolgált. Ő már az első világháborúban is részt vett, a híradócsapatok kötelékében és a 37-esekkel volt a megalakulásuk óta. Május végére 88 tiszt és 308 sorozott lett visszaszállítva az USA-ba. Akik már az észak-afrikai érkezés óta az egységnél szolgáltak, jogosultak voltak 12 Hadicsillagot viselni a hadszíntér hadjárat szalagon. A következő csoport júniusban kapta meg a jegyét az államokba. Néhány újoncot áthelyeztek a 2. és 97. Bombázó osztályhoz, mindkét egység megszálló feladatokat látott el Németországban. 1945 szeptemberére mindenkinek meglett a helye és az osztályt feloszlatták. (6)

A második világháború folyamán a 14. FG két és fél éven keresztül vett részt a hadműveletekben. A hivatalos összesítés szerint repültek 1032 bevetést 19687 géppel. Légiharcban lelőttek 426 ellenséges repülőt, 87 valószínű győzelem és 194 rongálás mellett. Alacsonytámadás közben a földön szétlőttek 96 repülőgépet, kilőttek 473 mozdonyt, 118 szállítókocsit, 302 pőrekocsit, 2 személykocsit és 508 közúti járművet különböző típusokból. A kezdetektől számítva a háború végéig a 14. FG vesztett 188 bevetésen/balesetben meghalt és eltűnt pilótát, illetve13-an megsebesültek és 35-en hadifogságba estek. (7)

1. Lambert, John W. – The 14th Fighter Group in World War II, 125. o.
2. Uo. 126. o.
3. Uo. 127. o.
4. Uo. 128. o.
5. Uo. 129. o.
6. Uo. 131. o.
7. Uo. 150. o.-155. o.