A Luftwaffe alkonya

1944 szeptembere relatív nyugodt volt az őrült augusztussal összehasonlítva, amikor 1000 feletti volt az összes bevetett gép száma. Szeptemberben csak 18 bevetés volt, 570 géppel. A Luftwaffe és a szövetségesei látszólag feladták a légteret a Balkán felett. Szeptember 2-án az osztály alacsonytámadó bevetést repült a Belgrádból Nisbe tartó jármű és vasúti forgalom ellen. 29 db P–38 repült a fák magasságában és szétlőttek 21 vonatot, 82 vasúti kocsit és 80 teherautót. A légvédelem intenzív és pontos volt. Három pilóta maghalt, egyikük William Church hadnagy már a második bevetési turnusát repülte, miután önként jelentkezett a folytatásra. Ez volt a 74. bevetése.

Mélységi támadás

1944 januárjában a 14. FG bombázókat kísért mélyen a németek által megszállt Európába, amikor az időjárás ezt lehetővé tette. 17 kísérőbevetés volt és ezek közül néhány másodlagos célpontok támadásával vagy eredménytelenül végződött a rossz időjárás miatt.

Január 10-én a bombázók és kíséretük Bulgária fölé repült. A célpont Szófia volt. 25-30 agresszív ellenséges vadászrepülő támadta a B–24-eseket a főváros fölött. (1) A 14. FG 9/3/5 győzelmet jelentett. Az osztály egyetlen vesztesége a 48. FS parancsnoka George Richards százados volt, akit akkor láttak utoljára, amikor lesüllyedt, hogy segítsen egy bajba jutott P–38-nak. Láttak ugyan egy ejtőernyőt, talán az volt a századparancsnok. Később nem került elő. Egy P–38 egy motorral tette meg 480 mérföldes utat a bázisig.

Az osztály létrehozása

Az amerikai kongresszus döntésének érelmében a háború elején az amerikai haderők technológiai és mennyiségbeli fejlesztése csak lassan haladt. Az amerikai hadsereg légiereje (United States Army Air Force – USAAF) kevés kiegészítésének egyikeként 1941 januárjában állították fel a 14. elfogó osztályt (14^th Pursuit Group, továbbiakban 14. PG). Az osztály a 48., 49. és az 50. vadászrepülő századból (48^th, 49^th és 50^th Fighter Squadron, továbbiakban FS) állt és a kezdeti időkben a kaliforniai Hamilton Field repülőtéren települt. Parancsnoka Thayer S. Olds őrnagy volt.

Az osztály repülőgép ellátottsága elég vegyes volt, gyakorlógépektől a különféle vadászgépekig mindennel repültek. A Republic P–43-ak már akkor elavultak voltak, amikor kigördültek a gyárból. A Vultee P–66-ok Svédország számára készültek, de az embargó miatt nem lettek leszállítva. Kína kapott belőlük valamennyit, a maradékot használta az USAAF. Végül használták még a Curtiss P–40-et, ami egy modern és ütőképes gépnek számított akkoriban. (1)

Hans-Joachim "Jochen" Walter Rudolf Siegfried Marseille 1919. december 13-án született Berlin-Charlottenburgban egy katonacsalád sarjaként. Édesapja Siegfried Georg Martin Marseille, vadászpilóta volt az I. világháborúban. Később szolgált a rendőrségen majd 1933-ban újra belépett a hadseregbe. 1935-ben tábornokká nevezték ki. Részt vett a keleti front harcaiban, 1944. január 29-én halt meg egy partizántámadás következtében. Pár évvel születése után szülei elváltak és édesanyja újra férjhez ment egy Reuter nevű rendőrtiszthez. Iskolás évei alatt nevelőapja nevét használta, de felnőttkorában visszatért a Marseille-hez. Ettől függetlenül boldog gyerekkora volt, a kis Jochen mindig kapható volt valami rosszaságra. 10 évesen beíratták a berlini Prinz Heinrich Gimnáziumba. Az első időkben nem a tanulmányi eredményeivel tűnt ki társai közül, hanem nem átlagos viselkedésével (a szabályok betartása már ekkor sem tartozott az erényei közé). Az utolsó 1-2 évben ez megváltozott, mert 1937-ben, 17 és fél évesen ő volt az egyik legfiatalabb, aki teljesítette az érettségi vizsga követelményeit.

1918. március 10-én született egy Gaggenau nevű kis faluban Németországban. Apja kereskedő volt. 3 éves korában családjával együtt Münchenbe költözött. Itt végezte általános és középiskolai tanulmányait is. 1936-ban érettségizett le. Ezután belépett a német hadseregbe a Wehrmachtba. Egy gyalogos egységnél szolgált zászlósi rangban. A következő évben felvették a drezdai katonai főiskolára, ahonnan - egy barátja hatására - kérte áthelyezését a Luftwaffébe. 1938-ban fejezte be a vadászrepülő kiképzést és a Jagdgeschwader 52-be helyezték. Ekkor már hadnagyi rangban szolgált.

1923. augusztus 26-án született Balassagyarmaton. Édesapja a kórház sebészorvosa volt. Elemi iskoláit Balassagyarmaton végezte, majd átkerült Sopronba ahol katonai reál iskolában érettségizett. Repülő alapkiképzését a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap győri kereténél kapta 1941-ben. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá Kassán. Avatás után a 2/2. vadászrepülő századhoz került Kolozsvárra. Századával 1944. június 7-én érkezik a keleti frontra. Haláláig ebben a később kétszer is átszámozott (102/2. majd 101/8.) században szolgált.

1923-ban született. 1941-ben 18 évesen befejezte iskoláit és jelentkezett repülőnek. 1942 végén fejezte be a vadászpilóta kiképzést és 1942 decemberében az 5/1. vadászrepülő századhoz helyezték Mátyásföldre. Itt Re 2000-el repült. 1943 őszén áthelyezték a 2/1. vadászrepülő századba, Ferihegyre. A 2/1. század a honi légvédelem kötelékébe tartozott tehát Magyarország védelme volt a feladata, parancsnoka Scholtz Miklós százados volt. 1944 január-februárban a 2/1. század Bf 109-eseket kapott. Nem kellett sokat várniuk arra, hogy kipróbálják mit tudnak az új gépek...

1922. augusztus 25-én született Újfehértón. 1940-ben érettségizett a pécsi katonai főreáliskolában. Még ez évben bevonult a kassai M. Kir. "Horthy Miklós" Repülő Akadémiára. Kitűnően repült, oktatóinak nem sok dolguk volt vele. Kiképzése során jól megtanult kényszerleszállni is, mivel különböző motorhibák miatt négyszer (!) kellett ezt megtennie. 1942. december 6-án avatták hadnaggyá évfolyamelsőként.

1921. november 24-én született Budapesten. Iskoláit is itt végezte. Szülei orvosnak szánták, még azt sem engedték meg neki, hogy vitorlázógéppel repüljön. Ennek ellenére 1939-ben érettségi után jelentkezett a Repülőakadémiára, de csak 1 évvel később vették fel, a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalaphoz. Itt kapta közismert becenevét: Cica. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá.

Szentgyörgyi Dezső 1915. január 6-án Kőkúton (később összeolvadt Tapaszddal, ezért több helyen Kőkúttapaszd szerepel születési helyként) született még Szánti Dezsőként. Édesapja később magyarosította nevét Szentgyörgyire. Iskoláit Enyingen végezte, lakatos szakmát szerezve.

18 évesen vonult be a légierőhöz, a honvédesküt 1933. szeptember 3-án tette le. Vadászrepülő akart lenni, de megfelelő iskolai végzettség hiányában először csak repülőgép szerelőnek vették fel. Mivel a repülőgép szerelő szakiskolát kiváló eredménnyel végezte el, több társával egyetemben lehetőséget kapott arra, hogy pilótaképzésen is részt vehessen. A kétéves repülőgép-vezetői iskolát Székesfehérváron végezte el (1938-ban végzett), kitűnő eredménnyel.